83 éve született Vágréti János festőművész, aki nemcsak alkotásaiban, hanem tanítványai emlékezetében is megmaradt az örökkévalóság számára.

Vágréti János festőművész 1925. január 11-én született Békéscsabán. Munkássága három korszakra osztható. Az elsőben a szó szoros értelmében realista, a másodikban kitérőket tett – eltávolodott a tárgyi világtól, absztrakt művek jöttek létre keze nyomán, míg utolsó éveiben egy  olyan képi világ megteremtésén fáradozott, amelyben a tárgyi világnak csak jele van, és központi szerepet kapott benne az ember. A táblaképek festése előtt sok műfajt kipróbált; készített plasztikákat, és példaadó rajztudásra tett szert grafikái készítése közben. Sohasem tartozott a sűrűn kiállító alkotók közé, a közönség és a szakma elé csak átgondolt, kiérlelt műveket bocsátott. Vonzották a mítoszok, a csodák, a biblia világának szituációi.

Szeretett kisgyermekekkel  foglalkozni, mesélt nekik a színek varázsáról, egy-egy vonal szépségéről, dicsérte, aki ügyes, és biztatta, aki még nem volt egészen az. Sok száz kis rajzoló, festő, szerette őt, ahogy a festőtársak és a művészetbarátok is szerették. Művészetéről így vallott: „Hitem szerint a művészet nem más, mint adakozás”. 1996-ban  „Békéscsabáért” díjjal tüntették ki.

Forrás: Sz. Kovács Viktória, Békés Megyei Könyvtár és Humán szolgáltató Centrum